Helyszín : Spanyolország

Igen, én vagyok az, ott hátul az ejtőrnyővel...

1318 km 4 óra alatt vonattal. Az jut eszembe mikor ennyi időbe telt a Pécs-Balaton a MÁV-val... (kb. 100 km)

Sziasztok! Nyugati elkorcsosult népek. Másfél deciért fel sem emelem a kezem a számhoz. Hacsak nem pálinka... Erről jut eszembe az alapigazság, hogy nem a méret számít, hanem hogy mekkora! Üdv: Feri

A tanítónő: - Gyerekek, ma az emberi idegzet határáról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot: - Itt Horváth-lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni - Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom! - Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. A tanítónő felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth - lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni. - Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette? - Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. A tanító néni felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth-lakás. - Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni - Már megint te vagy, te hülye qrva? Menjél vissza a jó qrva anyádba, ahonnan jöttél és ott Zolikázzál. Vagy gyagyás vagy, vagy engem akarsz b@szogatni. - Gyerekek, ez az izgatottság legmagasabb foka. Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból: - Tanító néni, szerintem még ennél is van magasabb fokozat! - Igen? Mutasd meg, Lacika. A gyerek felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth-lakás. - Zolika vagyok, ....nem kerestek?